Észak Dél ellen avagy kommunizmus vs kapitalizmus
2010 november 23-án újra megszólaltak a fegyverek a két korea között. Észak-Korea jelentős tűzérségi csapást mért egy dél-koreai szigetre, 10 kilométernyire az északi partokról. A támadásban 2 katona meghalt, 18-an megsebesültek köztük 3 civil. A dél-koreai hadvezetés válaszul szintén tüzérségi támadást hajtott végre a kommunisták állásai ellen. Úgy tűnik, a két szembenálló állam elöbb utóbb leszámol egymással.
A támadás a vitatot tengeri határ mentén lévő Jonpjong-szigetet érte. A személyi veszteségen kívül jelentős anyagi kár is keletkezett. A szigeten sok épület kigyulladt. A koreai vezérkar összeült, hadsereget készenlétbe helyezték. Ez volt a legsúlyosabb incidens a térségben a márciusi északi torpedó támadás óta, melynek során egy dél-koreai hadihajót süllyesztettek el 
a fedéltzetén 46 emberrel.
A támadást Phenjan a dél-koreai hadgyakoratokkal indokolta, sőt azt állítják Dél-Korea elöbb lőtt. Ri Mjong Bak dél-koreai elnök, sajtótájékoztatóján, kifejtette, igyekeznek, hogy ne legyen nagyobb konfliktus az esetből, ugyanakkor azt is mondta, elmúlt az az idő amikor Észak-Korea bármit megengedhetett magának.
Az előzmények-a koreai háború
1945-ben Korea felszabadult a japán megszállás alól, helyette elkezdődött a szovjet. Mint sok más kisebb országot ezt is felosztották a nagyhatalmak. 1948-ban megszületett a kommunista berendezkedésű Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, és a kapitalista, amerika barát Koreai Köztársaság. A két ki nem békíthető világnézet összecsapása elkerülhetetlennek tűnt, 1950-ben ki is robbant a három évig tartó
és példátlan pusztítást okozó koreai háború.
A konfliktust, a Kim Ir Szen vezette kommunisták meglepetésszerű támadása nyitotta meg, 1950 június 25-én. A harcokba, sok más ország mellett az Usa, Kína, Szovjetunió, Kanada, és sok Nato tagország is bekapcsolódott, igaz a Szovjetunió csak tanácsadókkal, kiképzőkkel, és ellátmánnyal. A harcok váltakozó sikerét a mellékelt ábra is mutatja. A háború során 3 millió ember esett el, köztük két és fél millió civil is. A hidegháború legvéresebb konfliktusa lett ezzel. Az amerikai, dél koreai sereg parancsnoka Douglas McArthur, többször is visszavonulásra kényszerült, sőt 1950 telén a kapitalista csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. Ebben nagy része volt a rossz felkészültségnek, és felszerelésnek.
Azonban 1951 márciusában, a front ide oda ugrálása után ismét a 38. szélességi körnél szilárdult meg. Elkezdőtek a béketárgylások, de erdmény csak 1953 július 23-án született. A harcoló felek tűzszünetet kötöttek, a demarkációs volnalat a fentebb említett széleségi körnél húzták meg.
A siker annak volt köszönhető, hogy az amerikai csapatok és szövetégeseik, a háború alatt sokat tanultak, megfelelőbb felszerelést, és kiképzést kaptak, míg a velük szemben álló kommunista erők elavult fegyverzettel harcoltak. Mindkét fél vesztesége magas volt.
Tényleges béke a mai napig nem született, a két ország csak a nyolcvanas években kezdte el a párbeszédet. De a helyzet, nem sokat javult. A harcok újra kiújulhatnak...
A következő részekben összehasonlítjuk a két korea erőviszonyát, berendezkedését, és a várható eseményeket, háttérben meghúzódó folyamatokat...
Drods
A képek az origo.hu-ról, és a wikipédia-ról vannak.
